Somogyvámosról sokaknak a Krisna-völgy jut eszébe először. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a nem egész 1000 főt számláló település csendesen megbújik Somogy megye dombjai között, a Fonyódi járásban. Az 1993-ban alapított Krisna-völgy azonban országos szinten ismertté tette ezt a kis falut az ökofalvak, a tradicionális életmód, illetve a vallások iránt fogékony érdeklődők körében. Ebben a bejegyzésben hazánk egyik legismertebb ökofalujáról szeretném megosztani veletek tapasztalataim. 

A Hare Krisnásokat már gyerekkoromban is ismertem. Szép hosszú ruhában álltak az utcán, kezükben könyv, arcukon békés mosoly, ahogy az arra járókat igyekeztek leszólítani, beszédbe elegyedni velük és természetesen adományokat gyűjteni. Óvatos érdeklődéssel kérdezgettem már akkor is őket a vallásukról, a könyveikről, de leginkább az izgatott, hogyan élnek a mindennapokban. Mi rejtőzik a csendes mosolygás mögött? 

Május elején alkalmam nyílt ellátogatni a hivatalos nevén Indiai Kulturális Központ és Biofarm területére, azaz a Krisna-völgybe. Reggel indultam vonattal, majd két átszállás után megérkeztem Somogyvámosba. A falucska főterén megállt a busz, leszálltam és követni kezdtem egy krisna-hívő férfit. Gyorsan szedte a lábait, nem is tudtam tartani az iramot, így végül hagytam, hogy elsiessen a völgy felé. Egyedül sem tévedtem el, táblák segítették a tájékozódást. Miután kézhez kaptam a belépőmet (felnőtt 1650 Ft) és egy ajándék sütit, nekiindultam megismerni a helyi mindennapokat. Hosszú kikövezett út vezet a templomhoz, iskolához, tehenészethez és a  kertészet épületeihez. Én rögtön a tehenészet felé vettem az irányt. Miután elkezdtem feloldódni a madárcsicsergéssel átitatott vidéki nyugalomban, ismerős hangra lettem figyelmes: traktorral nyírják a füvet. "Hát, ez azért nem annyira bio-öko, de majd rákérdezek" - gondoltam. Később villanypásztorral körülvett területek (valószínűleg legelők) mellett sétáltam el, ahol egyre jobban kezdtem kényelmetlenül érezni magam a naivitásom miatt, amellyel érkeztem. 

A tehenészethez érkezésem előtt az iskola épülete mellett haladtam el, amelyből éppen akkor rohant ki 8-10 általános iskolás korú gyermek. Nevetgélve, fogócskázva, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A gyerekek minden környezetben ugyanolyan önfeledt gyerekek, és ez a gondolat melegséggel tölti el a sokszor a világ dolgai miatt kissé keserű szívemet. Egy tanár követte őket ki a szabadba. 

Az előtérben az iskola új épülete, mögötte a régi épület. 

Folytatva a sétát közeledtem a Tehénvédelmi Központ felé. Ezzel a kicsit furcsának tűnő elnevezéssel szeretnék megkülönböztetni magukat a modern értelemben vett tehenészetektől, ahol az állatokat tárgyakként használják. A bocik békésen pihentek a karámban, kérődzés közben pedig a hangszóróból áradó indiai zene adta meg a hely igazi atmoszféráját. Az épületben temérdek fecske csivitelve repkedett körbe-körbe finom "légyebédre" pályázva. Egy-két ember végezte az állattartáshoz kapcsolódó feladatokat az istállók mellett. Nem igazán foglalkoztak a jelenlétemmel. Érthető, hisz napi szinten sétálgatnak fel-alá vadidegenek közöttük. Szimpatikusak találom ezt a nyitottságot a részükről.

A képre kattintva több képet is találhattok a galériában. 

A Tehénvédelmi Központ után, mivel már időszerű volt egy ebéd számomra, a központi épületet kerestem fel. Itt található a szentély is, melyet csak kísérővel látogathatnak a vendégek. A vezetés minden egész órában indul. Amíg várakoztam, megnéztem az éttermet, és vettem egy Goloka füstölőt, amit régebben nagyon kedveltem. A vezetés alatt megismertem a vallás kezdeteit, a helyi napirendet, szokásokat, munkamegosztás rendszerét. Rákérdeztem a traktor létjogosultságára egy kimondottan és hangoztatottan hagyományos földműveléssel foglalkozó közösségben. A válasz szerint traktort egy kompromisszum következményeképpen használnak. Mivel a völgyben 130-an laknak - ez a szám viszonylag állandónak mondható a fluktuáció ellenére is- , ezért nincsenek elegen a 260 hektár művelésére. Falubelieket is foglalkoztatnak állandóra, illetve szezonálisan is a szükségleteknek megfelelően, de mivel tapasztalataik szerint sokan már falun sem értenek a földműveléshez, ezért maradt a traktor. Nincs ezzel baj, és teljes mértékben elfogadható a döntésük, csak kicsit kiábrándító, hogy Magyarország egyik legsikeresebb öko-közösségében sem tudják mellőzni a gépi erőt. Ezek után ne csodálkozzunk, ha más kevésbé biztos alapokon álló kezdeményezések évek alatt kifulladnak. 

Krisna-völgy egy vallási alapokon szerveződött közösség, ahol az emberek igyekeznek ökotudatos módon élni a mindennapokat. 

A körbevezetést követően egy csodálatos ebédet költöttem el az étteremben. Én nem tudom, hogy mitől olyan jellegzetes ízűek és isteni finomak a krisnás ételek (nyilván a fűszerek, de akkor is :) ), nagyon szeretem őket. Bármikor bármilyen mennyiségben képes lennék fogyasztani a konyhájukban készülő finomságokból.

Az ebédet követően még sétáltam egyet a közeli parkos területen. Séta közben sokat gondolkodtam az ökofalvak, kisközösségek problémáján. Kijelenthetjük, hogy gyakorlatilag nem lehet teljesen leszakadni a rendszerről. Krisna-völgyben is habár a lakóházakba nincs bevezetve a víz és a villany, mégis a turizmus miatt szükség van közüzemi infrastruktúrára, amely máris ellentmond az alapelgondolásnak. Vajon hogyan lehet sikeres és maradhat hiteles egy ökologikus közösség?

Krisna-völgyben napi 8 órát dolgoznak a közösség tagjai adott munkabeosztás szerint. Szabadságra is mehetnek, ahogy egy munkahelyről is. A napi rutin általában reggel 4 órai keléssel indul, majd közös ima, éneklés, teendők egész nap, majd eljön az este, amikor is mindenki aludni tér. Éppúgy, ahogy a "kinti világban".

Gyönyörű és rendezett környezet, mosolygós emberek, jól szervezett mindennapok. Minden szépen klappolni látszik, mégis minél hosszabb ideje voltam a völgyben, annál inkább éreztem, hogy valami miatt számomra nem teljes mértékben tűnik valódinak az itteni életmód. Hangsúlyozom, nagyon szimpatikusnak tartom az itt élők nyitottságát, elfogadóképességét, a közösségi ételosztásokat és más rendezvényeiket. Mégis az ökörrel szántó emberek prospektusképei után kiábrándított a traktor. A teljes önfenntartás megvalósíthatatlansága enyhén elszomorított. Ez egy valóban létező, kitapintható hely, mégis úgy éreztem, mintha díszletek között sétálnék. Minden rossz érzésem ellenére azonban abszolút ajánlom, hogy támogassuk ezt a közösséget adományokkal, rendezvényeiken való részvétellel, mert ha tökéletes megoldást nem is, de egy új irány felé ötleteket mindenképpen kaphatunk tőlük. 

Kis ráadás

A vadászó-gyűjtögető társadalmakban napi szinten 4-6 órát töltöttek munkával. Persze a földműveléssel minden megváltozott, eljött az emberi élet és a természet megzabolázásának ideje. Ez a megzabolázott életvitel még azokban a közösségekben is tetten érhető, ami magát szabadnak és függetlennek kiálltja ki a modern társadalom vívmányait megtagadó mivoltja nyomán.

A kérdés továbbra is nyitva: milyen a természettel valóban összhangban élni? Lehetséges-e egyáltalán? 

Akit bővebben érdekel Krisna-völgy, itt minden fontos információt megtalál: http://krisnavolgy.hu/