Sokszor megesik velem, hogy várok valamilyen jelre az életemben. Várok arra, hogy kapjak valamilyen iránymutatást arra vonatkozóan, hogy merre menjek tovább, milyen döntések mentén éljem az életem. Az iránymutatások valahogy a 2019-es évben összesűrűsödtek és nagyon sok új ismerőssel, talán mondhatom, hogy baráttal, és építő tapasztalattal gazdagodtam tavaly. Hétvégi elfoglaltságok, kertes házikó vásárlás, esküvő, és persze a normál hétköznapok munkával, amik együttesen annyira lekötötték a gondolataim, energiáim, hogy nem tudtam írni a blogra. Többször eszembe jutott egy-egy téma, amiről azt gondoltam, hogy mennyire klassz lenne ide írni róla, de aztán azt éreztem, hogy nem tudnám pontosan átadni, amit szeretnék elmondani, megosztani veletek.
Fotó: Jan Alexander képe a Pixabay -en.
Idén terveim szerint ez változni fog. Kicsit visszaveszek a tempóból, pontosabban máshová irányítom az energiáim. Ennek keretében új irányt szeretnék adni a blognak, több tartalom és több interakció veletek, akik követitek. Elsősorban az ökológiai válsággal kapcsolatos témákat és annak megoldására tett kísérleteket, eszközöket, projekteket szeretném előtérbe helyezni figyelembe véve szociológiai szempontokat is. Valamint elmaradhatatlanul szeretnék közvetíteni számotokra a kertben tett kisebb-nagyobb botladozásaimról is. De most lássuk, mi is történt az elmúlt egy évben a házunk táján?
Permakultúra Tervezés Képzés (PDC)
Körülbelül másfél évvel ezelőtt halottam először a permakultúráról. Már nem emlékszem, pontosan milyen téma kapcsán olvastam róla, de az biztos, hogy kertészkedéssel kapcsolatban kutakodtam a neten, amikor szembe jött velem ez a fogalom. Akkor még nem ástam bele magam mélyebben, de röviddel ezután találtam egy budapesti előadást róla, amit Márkuly István tartott, aki maga is permakultúra rendszer tervező, továbbá az Életfa Permakultúra szervezet alapítója és akkreditált permakultúra oktató is. Az előadás a permakultúra alkalmazási területeit mutatta be a világ legkülönfélébb klimatikus viszonyai között. Meggyőző előadás volt, el is kezdett érdekelni a téma, innen már egyenes út vezetett a PDC-re való jelentkezéshez.
A képzés februárban indult Budapesten és kéthetente szombatonkénti alkalmakat foglalt magában májusig a Humusz Házban, valamint sor került egy egy hetes táborra is Agostyánban, ahol az elméletben megtanultakat ültethettük át a gyakorlatba. Ez a képzés ad egy nagyon erős alapot arra, ha valaki komolyabban szeretne a permakultúrával foglalkozni, akkor segít az indulásban. Viszont nagyon sokat kell még hozzá tanulni, tapasztalatokat szerezni a tanfolyam után, ha valaki komolyan, akár megélhetésként szeretne permakultúra rendszer tervezőként dolgozni.
A permakultúráról bővebben egy külön bejegyzésben szeretnék majd írni, ezért itt most nem térek ki rá alaposabban. Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy egy olyan gondolkodásmód, amelyben egyszerre jelenik meg a természettel (Earth care) és az emberekkel való törődés (People Care), valamint a méltányos megosztás elve (Fair share) is. A természetben megjelenő mintákat követve fenntartható módon vagyunk képesek gondozni a kertünket és emberi kapcsolatainkat, nagyobb léptékkel nézve az egész emberiséget. A permakultúra mozgalom Ausztráliából indult a huszadik század közepén, alapítói Bill Mollison és David Holmgren. A mozgalom mára világméretűvé vált. Növekvő népszerűségét véleményem szerint annak köszönheti, hogy egyre többen felismerték, hogy csakis a természettel harmóniában együttműködve van esélyünk fennmaradni ezen a bolygón.
Kis párkapcsolati adalék a nyárra :)
A tanfolyam után tovább pörögtek az események. A párommal összeházasodtunk, ami habár egy nagyon szűk körű rendezvény volt, mégis igényelt némi szervezést és lekötötte a szabadidőnket. Úgy hozta az élet, hogy Nógrád megyében sikerült vásárolnunk egy kis területet, amin idén már szeretnénk aktívan kertészkedni. A terület nem nagy, mindössze 600 nm, amiből körülbelül az 1/6-a lesz zöldséges kert. Az idei bejegyzések a városi kertészkedési lehetőségek mellett javarészt erről a kiskertről fognak szólni.
Habár nem terveztem őszre semmilyen továbbképzést, mégis az OKJ-re vonatkozó változtatásoktól tartva még gyorsan beiktattam egy Aranykalászos gazda képzést az évbe. A tanfolyam szűk másfél hónap volt a vizsgával együtt. Azért tartottam fontosnak megszerezni ezt a képzést, mert nyitva szeretném hagyni a lehetőséget arra, hogy egyszer a jövőben lehessen egy kis tanyánk, ahol gazdálkodunk. Ennek ma még semmilyen realitása nincs az életünkben, hiszen Budapesten élünk, pontosabban lassanként amolyan kétlaki életet fogunk élni, de azért erősen kötődve a fővároshoz, szóval sem az idő, sem a terület nem áll rendelkezésre egy önfenntartó tanya üzemeltetéséhez. De a lehetőséget nyitva kell hagyni, ha úgy hozza az élet mégis.
Egyébként azért is ajánlok egy ilyen tanfolyamot jó szívvel bárkinek, aki érdeklődik a mezőgazdaság iránt, mert habár nagyon érintőlegesen jut idő a különböző mezőgazdasági területek megismerésére, mégis segít abban, hogy az ember kiválaszthassa azt, ami iránt komolyabban érdeklődik. A tanáraink nagyon felkészültek voltak. A társaság is szuper volt, a legkülönfélébb háttérrel érkeztek emberek, de végig nagyon jó hangulatban teltek az órák. Fontos tudni, ha valaki 1 hektárnál nagyobb földterületet szeretne vásárolni, akkor szükséges végzettséggel rendelkeznie, amelyet az aranykalászos gazda okj végzettség biztosít a számára. Nyilván én soha nem leszek nagy gazda, akinek több száz hektárja van, de egy tanya körül már könnyen összejön az az egy hektár és akkor legalább meg is tudjuk majd venni, ha egyszer lehetőségünk lenne ilyesmire.
Szóval elég pörgős volt az év. Mindezek mellett persze történtek még olyan dolgok, amik ennyire nem kézzel foghatóak, de nagyon fontosak. Ilyen volt a korábbi posztomban már említett (M)érték csoporttalálkozó, ahol megismerkedtünk személyesen is azokkal, akikkel korábban csak interneten keresztül voltunk kapcsolatban a facebookon. Értékes beszélgetések bölcs emberekkel. Remek volt. :)
Habár szívesen ismerkedem új emberekkel, mégis nagyon nehezen barátkozom. 2019 ebből a szempontból sokszor bedobott a számomra mély vízbe, új emberek, új tudás az életről, új családi állapot. Ezekről szólt az elmúlt egy évem. Azt érzem, hogy felvérteztem magam temérdek új szemüveggel a világra, szóval már csak meg kell tanulni használni ezeket a készségeket. Erről fog szólni az új évtized (tudom matematikailag jövőre indul az új évtized, de azért már érzésre mégis itt van 2020-ban is).
Remélem, velem tartotok idén (is). :)
