Az elmúlt tíz évben több panellakást és társasházi lakást is megjártam már, ahol nem volt sem erkély, sem közös udvar, ahol lehetőség nyílt volna egy kis kertészkedésre vagy csak úgy egyáltalán kapcsolatba kerülni a földdel, a növényekkel. Az elmúlt években egyre erősödött bennem valamiféle hiányérzet ebből fakadóan: vágytam arra, hogy kiüljek a saját fánk alá egy könyvvel, vagy csak úgy nézzem a naplementét, élvezhessem a természet közelségét. Az effajta hiányérzet csökkentésére adta magát, hogy szobanövényekkel kezdtem feldobni a lakást. Először egy fokföldi ibolya jött haza velünk a hipermarketből, majd csatlakozott hozzánk egy vitorlavirág és egy fikusz, a folytatást pedig már a rokonság közbenjárása is segítette szobafutókával, buzogányvirággal, lepkeorchideával. Szépen lassan elkezdett összemenni a lakás, egyre kevesebb a szabad hely az újságoknak, könyveknek, bárminek. Innen ismét szintet kellett lépnünk - a többes szám azért is indokolt, mert a páromat is bevontam a projektbe: tavaly novemberben sikerült bekerülnünk egy közösségi kertbe, így ha nem is teljesen saját tulajdonú, de bérelt földterülethez jutottunk egy pesti közösségi kertben. 

Március 12-én elkezdtük felosztani a parcellát. Az őskáoszt követően lassanként összeállt a terv és megindulhatott a veteményezés. 

Közösségi kerttel életemben először a Millenáris parkban találkoztam egy Fenntarthatósági Nap alkalmával, talán 2009-ben. A Millenáris épülete mellett terült el egy paradicsomos kert, melynek terményéből bográcsban készült a finom lecsó, amiből a kilátogatók is falatozhattak. Nagyon megtetszett nekem akkor ez a közös kertészkedés, de akkor még nem volt annyira elterjedt mint napjainkban, így én sem merültem el benne részletesebben. Később aztán folyamatosan eljutottak hozzám a hírek a közösségi kertekről, amik szerencsére az elmúlt években gombamód nőttek ki a város egy-egy üres telkén, parkjában, elhanyagolt, de használható területén. A facebook hírfolyamát görgetve aztán egy nap szembe jött velem a pályázási lehetőség egy pesti közösségi kertbe. Otthon átbeszéltük a párommal este, és még azon a napon leadtuk a jelentkezésünket. Egy hónappal később jött az örömhír, hogy megnyertünk egy parcellát a kertben. 2017-ben már saját retekkel, borsóval, céklával, hagymával színesítettük az étrendünket, ami fantasztikus érzés testnek és léleknek egyaránt. A kertről és a hozzá kapcsolódó teendőkről fogok képeket feltölteni és részletesebben írni később, de addig kezdésként bemutatom pár mondatban hogyan működik egy közösségi kert és mi is ez pontosan.

"Csak két dologban hihetsz: vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem." (Albert Einstein)

Kerttel szép az élet

A közösségi kert koncepciója nagyon egyszerű: adott egy földterület, amit a városon belül vagy az önkormányzat vagy a telek tulajdonosa felajánl a helyi közösség számára használatra határozott (ritkábban határozatlan) időre. A kert területén több parcella kerül kialakításra, melynek gondozását a parcellatulajdonos vállalja. A kertben a saját parcellák mellet közösen művelt területek is helyet kapnak. A közös területen nevelkedett terményekből bárki vihet, de gyakori a csereberélés  is a kerttársak között a saját terményeket illetően. A közösség időnként közös programokat is szervezhet, ami segít a közvetlenebb kapcsolat kialakításában és a közösségé válásban.  Természetesen a szerződéskötéshez nem árt egy szervezet, amelyik úgymond menedzselni fogja a kertet a továbbiakban. Ez a közvetítő szervezet tartja a kapcsolatot a terület tulajdonosával, valamint a parcellatulajdonosokkal. Segít a papírozásokban, esetleg biztosít egy kezdő csomagot kertészeti eszközökből. A mi esetünkben a KÉK, azaz a Kortárs Építészeti Központ segítségével valósulhatott meg közösségi kertünk. 

Habár Budapest nagyon közel áll a szívemhez, mégis gyakran érzem, hogy túl sok nekem itt a rohanás, a kosz, a kéregetés, az üvöltözés, a bunkóságba hajló tapintatlanság az emberek részéről. Az érem másik oldala, hogy ez a város gyönyörű, nyitott és folyamatosan lehetőséget biztosít a személyes fejlődésre. Rengeteg remek embert ismertem meg itt, akiket mára a barátaimnak nevezhetek, ezek azok a dolgok, emberek, akik miatt nem szívesen hagynám el ezt a várost, illetve van még egy nagyon fontos dolog: a kert. Szeretem látni és végigstatisztálni ahogy az elvetett magból, elültetett palántából egészséges növény sarjad. Szeretem a saját termésünkből készíteni a borsólevest, rágcsálni a saját kis retket a reggeli szendvics mellé hétvégente, amikor ráérünk együtt reggelizni itthon. 

Az élet sokszor oszt olyan lapokat a munka területén, amiben nem érzünk boldogságot attól, hogy reggel be kell mennünk dolgozni. A hétköznapok nagy része ilyenkor olyasmivel telik el, ami nem tölt fel, de kell ahhoz, hogy fenntartható legyen az élet albérletestől, rezsistől, élelmezéstől, szóval mindenestől. Amikor nagyon nekikeseredtem a nyáron annak, hogy hiába a munka, az élet nem akar egyre könnyebb lenni, de cserébe egyre több a megoldandó kihívás, akkor jött be a képbe a kert. Beléptem a kapun, bezártam magam mögött és elkezdtem töltődni. Ránéztem a gigaparadicsomainkra, gyönyörködtem a céklában és éreztem, hogy ennek van értelme. Azt éreztem, hogy egységben működünk a növényeink és én. Ez nagyon álspirituálisan hangzik, de valahogy így tudnám mégis megfogalmazni. Azt éreztem, hogy a világ rendben van, a növények élnek, növekszenek, itt béke van. 

Április 29-re már szinte minden felismerhető állapotba került. :) 

Egy kert tehát nem csupán arról szól, hogy megtermeljük a zöldséget magunknak, ezáltal egészségesebben táplálkozunk és kész. Segít megtartani azt az egyensúlyi állapotot, ami a panel örökös zsibongásában vagy éppen a munkahelyen megbillen az emberben. Egészség és rekreáció ezeket jelenti számomra a kert.  

Az egyénre gyakorolt pozitív hatása mellett természetesen pozitív társadalmi hozadékkal is rendelkezik a közösségi kertészkedés. Segít új emberek, ezáltal új világnézetek megismerésében. A közös munka összekovácsoló erejét is másként éli meg az ember, ha nem a pénzért, hanem belső késztetésből dolgozik, új horizontokat nyit meg egymás megértésében, megismerésében, ezáltal elősegíti az együttműködési készség fejlődését. A környezettudatosabb életmód bemutatásával pedig jó példával jár elől a városlakók számára, amely szintén egyre fontosabb szempont napjainkban. 

Ha van lehetőségetek rá, akkor kezdjetek el kertészkedni lakásban vagy egy közösségi kertben, szerencsésebbek otthon az udvarban. :)

Kapcsolódó oldalak: 

http://kozossegikertek.hu/

http://www.varosikertek.hu/

http://kek.org.hu/projekt/kertek/